Get Adobe Flash player

Keresés

kilato_06

Ki olvas minket

Oldalainkat 47 vendég böngészi

Névnap

Ma 2017. szeptember 24., vasárnap, Gellért és Mercédesz napja van. Holnap Eufrozina és Kende napja lesz.
uszt_logo_rgb.jpg
mm_logo.jpg
eu_erfa.jpg

Látógatók száma

73312

Szigliget

http://www.szigliget.hu

Szigliget, ahogy a neve is sejteti, egy kis sziget, a nyugalom szigete. Nagyon sok művészt ragadott meg meghittségével a település. A rengeteg vers, regény, festmény, szobor próbálja visszaadni azt az élményt, mely az idelátogatót éri, kis zegzugos utcáin sétálva.
Itt nem érződik a zaklatott világ dübörgése, a  nyugalom a természet az úr.
Régészeti leletek szerint már a rézkorban és bronzkorban is lakott terület volt, és kelta, római illetve avar sírleletek is kerültek elő Szigligeten. 1121-ből maradt ránk a település első írásos említése az almádi monostor alapítólevelében. A ma is látható, középkorban épült építmények közül az Avasi-torony templomroma a korábbi, a vár építését 1260-ban kezdték el a pannonhalmi bencések. A kész várat 1262-ben visszavette IV. Béla, és ettől kezdve sok tulajdonos kezén volt az erődítmény. Fontos kiemelni a Móriczhidai családot, aki a 14. század közepétől az 1440-es évekig birtokolták Szigligetet, alattuk épült ki a vár nagy része. Később a gazdag Újlaki családhoz került Szigliget. Erre az időre tehető, hogy a falu a vár alá költözött, és kezdett kialakulni az Ófalu mai szerkezete. A vár 1526-ben került a Lengyel család kezére, akik azonban nem sokáig tudták megtartani, mert az 1530-as években Török Bálint vette birtokába. Deákja, Martonfalvay Imre a kor harcászati igényeinek megfelelően építette át a várat. Az 1540-es években aztán a Dunántúl egyik nagy fenegyereke, Palonai Magyar Bálint a várkapitány, aki 30 évig sikerrel harcolt az egyre növekvő török veszéllyel egyszerre védelmezve Szigligetet és Fonyódot. Halála után visszaszáll a Lengyel családra, akik egész a 17. század végén elindult pusztulásáig birtokolják a várat. A 18. században a török fenyegetés elmúltával Szigliget a fejlődés útjára lépett, a mezőgazdaságból élő lakosság a vár köveiből építette fel a falut. A század végén a települést övező mocsarakat is lecsapolták, teret adva a növekvő népesség igényeinek. A Lengyel család 1814-ig birtokolta a falut, majd területén több tulajdonos jelent meg, köztük a Puteani és az Inkey családok. 1912-ben aztán az Esterházy család grófi ága vásárolta meg a település nagy részét, a róluk elnevezett kastély és pince őrzi harmincéves itt-tartózkodásukat. Szigliget 1945 után egyszerre volt mezőgazdaságból (főleg szőlőtermesztésből) élő falu és üdülőhely, a 1990-es évek óta pedig fő profiljává az idegenforgalom vált. Műemlékeivel, strandjával, kikötőjével, csodálatos természeti környezetével a Balaton-part egyik legkedveltebb üdülőhelye Szigliget.
Esterházy Kastély Irodalmi Alkotóház
A kastély legkorábbi formájában, késő barokk stílusban 1780 táján épülhetett a Lengyel család részére. 1815-ben átépítették klasszicista stílusban, ekkor már új tulajdonosa, báró Puteani Géza parancsára. Az épület végleges, neoklasszicista stílusát 1912 után nyerte el, amikor gróf Esterházy Pál vásárolta meg és bővítette mai formájára. Halála után, 1945-ig özvegye birtokolta. A kastély 1952 óta, Bölöni György Kossuth díjas író, publicista kezdeményezése nyomán irodalmi alkotóházként működik, jelenleg a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány kezelésében. Megnyitásától a magyar irodalom számos, kiemelkedő egyéniségének volt kedvelt alkotó és pihenőhelye. Örkény István, Zelk Zoltán, Kassák Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szabó Magda, Kertész Imre, Nagy László, Vas István, Tatay Sándor, Palotai Boris, Pilinszky János, Tímár György, Németh László, Fekete István, Lázár Ervin, Somlyó György, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Déry Tibor, Bella István, Füst Milán, Göncz Árpád töltött rövidebb-hosszabb időt falai közt. Napjainkban is olyan jelentős személyiségek látogatják, mint Gergely Ágnes, Ágh István, Marsall László, Esterházy Péter, Garaczi László, Háy János, Kántor Péter, Radnóti Sándor, Békés Pál, Makk Károly, Vámos Miklós, Csaplár Vilmos, Szemző Tibor, Dobai Péter. Az ifjabb író-költő nemzedékből Varró Dániel, Harcos Bálint, valamint a József Attila Kör nyári tábora keretében ide látogató több mint száz fiatal író-költő, műfordító. Az irodalmárokon túl, az 1970-es évektől egyre több festő, szobrász, iparművész, fotóművész, zeneszerző is látogatja az alkotóházat. 29 db vendégszobájával, 10 000 kötetes könyvtárával, saját konyhájával, éttermével, teraszaival, kilátó tornyával, közösségi helyiségeivel, természetvédelmi oltalom alatt álló parkjával várja vendégeit.

Óvár

Nem sokan tudják, hogy a hegyesnek látszó Királyné szoknyáján egy vár alapfalai rejtőznek a földben és a bokrok között. A strand fölé magasodó domb magassága 182 m. Az 1956 áprilisában végzett kisebb régészeti feltárások után ismerté vált egy várrom alaprajzi elrendezése. Egy téglalap alakú, 12x25 m alapterületű építményhez délről egy 6x7 m-es torony alapfalai csatlakoztak. Az 1,7-2méter vastagságú falak külső és belső falsíkjait nagyméretű faragott kövekből alakították ki. Az építmény korát a rövid ideig tartó ásatás alkalmával előkerült néhány jellegtelen edénytöredék alapján nem lehetett meghatározni. A faragott kövekből következtetnek arra, hogy egy római őrtorony alapjai. A rómaiak körülbelül 400 évig uralkodtak Pannóniában, egyik legfontosabb hadiútjuk - a Savaria és Sopianae közötti -, ezen a tájon vezetett, annak védelmére építhették hatalmas quaderkövekből ezt a kis várat is. A honfoglaló magyarok még itt találták a megromlott falakat s később, mikor megépült az új vár, kapta az Óvár nevet. A hegy másik neve: Öreghegy arra utal, hogy itt voltak a falu legrégebbi szőlőültetvényei. Minden valószínűség szerint a szőlőművelést is rómaiak honosították meg ezen a vidéken is, épp úgy, mint ahogy az idevaló lakosoknak halászati szenvedélye is abból az időből származó ősi örökség, hiszen a pontyozásra használt s kezelésében rendkívüli ügyességet kívánó szigony is teljesen azonos a római Neptun szobrok háromágú villájával.
Más feltevések szerint az Óvárat az Atyusz –nemzetség emeltette a 12-13. században. Az is lehet, hogy igaza van annak a helyi hagyománynak, mely szerint a vár sohasem épült fel. Amint nappal felfalaztak az éjjel mindig ledőlt. A vár Somogyban lakó gazdája aztán a sikertelen kísérletek után le is mondott a vár felépítéséről. Így szól hagyomány, amelyről egyszer az is kiderülhet, hogy nem a nép ajkán született egészen, hanem csak a valós magot színezték ki később. A leletek csaknem teljes hiánya, a „lepusztult” falak viszonylagosan azonos szintje felveti ennek lehetőségét is.
Egy újabb verzió szerint elképzelhető, hogy ez volt az a „kastélka” a Balaton közelében, amelyet egy 1647-ben írt levél szerint Lengyel Gáspár, a szigligeti vár ura és kapitánya saját költségén akart felépíttetni. A vár sohasem épült fel.
Ha viszont abból indulunk ki, hogy valakinek valamilyen formában mégis sikerült a római kori maradványokra egy kis várat felépíteni, akkor valószínűnek tűnik az a verzió, hogy 1616-ban az itt állomásozó Bakáts Sándor /a naszádos hajóhad kapitánya /, legénysége az Óvár akkor még használható állapotban lévő kis várát lakták.
A legújabb, 2003-as ásatások sajnos ismét nem tudták egyértelműen megállapítani a vár építőjének a kilétét, illetve korát.
Amíg nem kerül elő egyértelmű írásos vagy más tárgyi bizonyíték, addig nem lehet konkrétumot megfogalmazni az Óvár történetéről, így aztán az építmény továbbra is őrzi a titkait.

Szigligeti Vár
A tatárjárás után IV. Béla a Balaton egyik szigetét (Szigligetet) a pannonhalmi apátságnak adta, hogy ott kővárat építsen. Favus apát két év alatt a várat fel is építtette, amely annyira megtetszett a királynak, hogy az 1262-ben a nyitrai Debréte a somogyi Alma és a zalai Bak birtokokért elcserélte. Ettől kezdve, mint királyi várat a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai családra bízta. 1300-ban kezdett a vár alatt, a mai falu helyén egy új település kialakulni, melyet a 15. század elején Újfalunak vagy Szigligetnek neveztek. A Móriczhidai család ezután még mintegy száz évig birtokos Szigligeten, és feltehetően ebben az időben kerülhetett sor a vár jelentősebb bővítésére. A Móriczhidaiak 1424-ben kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek a Laczk családdal, és bár a család nem halt ki, I. Ulászló Szigligetet 1441-ben a Laczk családdal rokon Némai Kolos Jeromosnak adományozta.
Újlaky Lorinc halála után 1521-ben a Móriczhidaiakkal rokonságban álló tóti Lengyel család szerezte meg a várat. A mohácsi csata után I. Ferdinánd a Szapolyai Jánoshoz csatlakozó Lengyel család birtokait, köztük Szigliget várát is elvette, és enyingi Török Bálintnak adományozta. A várat azonban Kulcsár István porkoláb nem akarta átadni Török Bálint megbízottjának, Martonfalvay Imre deáknak, aki naplójában írta le a vár elfoglalásával kapcsolatos eseményeket. Az ostrom után Török Bálint Imre deákot nevezte ki a vár kapitányává, aki azonnal hozzálátott annak kijavításához és a középkori várnak a kor harcászati követelményeinek megfelelő átalakításához. Martonfalvay eloször a külső várat építette ki, és egy kutat is ásatott. A belső várban 1953-ban feltárták a kör alakú kútszerű vízgyűjtőt, melynek fenekét Martonfalvay ólomlemezekkel záratta le, nehogy a víz megszökjön belőle. Ezeknek az építkezéseknek során alakult ki a várnak az az alaprajza, melyet Giulio Turco 1569-ben készített rajzai örökítenek meg.  A vár 1547 körül került vissza a Lengyel család birtokába, kapitánya Lengyel Brigitta férje, Magyar Bálint lett. Magyar Bálint 1571-ben már betegen feküdt Szigliget várában, de mégis visszaverte a török támadásokat. 1573. május 12-én kelt oklevelében Pármás János arról értesíti Nádasdy Ferencet, hogy Magyar Bálint meghalt. 1606-ban Lengyel János, 1630 körül Lengyel Boldizsár volt a vár kapitánya. A vár őrsége 12 huszárból, 25 gyalogosból és 1 tüzérből állt. Boldizsár után Gáspár a várkapitány, aki saját költségén hajókat készíttetett a török elleni védelem céljaira. A hódoltság végén a még mindig Lengyel család birtokát képező Szigliget vára elvesztette hadi jelentőségét. Javításaival senki sem törődött, így lassan pusztulásnak indult. A 17. század végén villámcsapás következtében a vár legnagyobb része leégett, majd a még álló épületek lerombolását I. Lipót császár rendelte el. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kuruc seregek a várat már nem használták, fokozatosan romba dőlt, köveit a lakosság építkezéseihez széthordta. A még megmaradt falakat 1931-ben, 1953-ban és 1965-66-ban erősítették meg. A vár mai formába történő felújításának munkálatai 1991-ben kezdődtek el, és a mai napig a zajlanak. Jelenleg a vár kezelője a Szigligeti Önkormányzat.

Avasi-torony
Szigliget talán legrégebbi épülete ez a templom azok közül, amelyek még ma is állnak. A római korban egy épület állt itt, amit az 1958-ban feltárt, toronyhoz tartozó templomrom hajójának falaiban látható, halgerinc szerűen rakott kövek bizonyítanak. Valószínűleg ez időben már hanyatlóban volt a régi település, mely az 1420-ban írt oklevél szerint a 15. század elején már teljesen elnéptelenedett. Pusztulása már a török támadásai során megkezdődött, s helyzete a hódoltság alatt csak tovább romlott. Az elnéptelenedett falu templomát az ország töröktől való felszabadítása után sem állították helyre, s az tovább pusztult. Köveit – a várhoz hasonlóan - a falu házainak építéséhez hordták el.
Az egykori római épületet bizonyítja az ásatásnál nagy számban előkerült peremes, vörösre festett téglatöredék is. Az Avasi-torony rómaiak által is lakott környékén egy kisebb népesség feltehetően megérte a honfoglalás korát, majd a magyarságba beleolvadt, s azokkal keveredve ugyanazon helyen rakta le Szigliget falu alapjait. Egy 1420-ban felvett határjárásban leírják, hogy a szigligeti faluban még áll a Mindenszentek tiszteletére épült kőtemplom. Minthogy Szigliget zárt területén nincs más, az Avasi-torony környékéhez hasonló, településre alkalmas terület és sehonnan sem került elő Árpád-kori leletek, az oklevélben említett Mindenszentek temploma nem lehet más, mint a mai Avasi -templom, mely az középkori Szigliget plébániatemploma volt. Formailag, szerkezetileg hasonlít az egregyi és a felsőörsi templomok tornyaihoz, de arányában és a részletek kidolgozásában sokkal egyszerűbb, művészi szempontból kisebb értékű alkotás.

Szentháromság kápolna
Talán Szigliget leggyönyörűbb helyén található a helyiek által csak Kiskápolnának nevezett templomunk. A 19. század negyvenes éveiben a szőlősgazdák kezdtek bele a klasszicista stílusú kápolna építésébe. 1846-ra már elkészült az építmény, és a Szentháromságnak ajánlották fel. A fehér falú templomocska homlokzata timpanonban fejeződik, tornyában egy harang lakik. Szentélye félkör alakú záródású, kórusában az 1800-as évek végén vásárolt Högel harmónium még napjainkban is használható.
Építésekor teteje még fazsindelyes volt. A második világháború végén őrtoronynak nézték, és bombazáport indítottak ellene. Csodálatos módon csak a zsindelyes tető égett le, a templom belseje, a szentképek nem sérültek meg. Csak ez után kapott cserépburkolatot. Legutóbb 1993-ban renoválták. 2003-ban elkészült a Kápolna kivilágítása, így a megvilágított falú épület este is pompázhat, és gyönyörű látványt nyújt az Aranykagylóban, Külsőhegyen. Régebben szentmisét minden ünnepnap mondtak benne, jelenleg csak búcsúnapján tartanak itt szentmisét. A kápolna előtt áll a település egyik legnevezetesebb mészkőből faragott keresztje, amit a háborúkban elesett katonák tiszteletére szoktak megkoszorúzni. Emellett pedig a közelben lezuhant amerikai katonák emlékműve áll.


Római katolikus templom
A templom építésének pontos időpontja nem tisztázott, valószínűleg középkori alapokra épült a 19. század első felében. A templom építésekor Szigliget már a badacsonytördemici plébánia filíája volt, egy ideig a sümegi ferences szerzetesek adtak misét a faluban, majd idővel sikerült megállapodni a miserendről. A végső alakját az ezredforduló után nyerte el, ekkor fűthetővé tették a templomot, amelyben vasárnaponként 10 órakor tartanak szentmisét.

Powered by Phoca Maps