http://www.lesenceistvand.hu/

A Keszthelyi-hegység és a Tapolcai-medence szélén, a Lesence-patak mellett fekszik. Településünk Lesenceistvánd a Dunántúl középső részén a Tapolcai-medence peremén a keszthelyi hegység lábainál fekszik. /Zala és Veszprém megye határán/ Kelet felől vulkanikus hegyek láncolata és a Bakony erdői övezik. Sümeg felöl a 84-es számú főút határolja, amely csatlakozik a Balaton északi partján húzódó 71-es főúthoz. A Keszthely felől ide érkezők szőlőhelyek között kanyarogva, csodálatos panorámába gyönyörködhetnek.
1328-ban tűnt fel először írásos dokumentumokban. A neve először 1328-ban Lessenche-Istvand néven fordul elő. Az Istvánd helységnév az István személynévből képződött, a Lesence-elotag a patak mellékre utal. A falu Lesence-patak mellé települt, határa dombok alatt, erdők és nádasok között fekszik - ezért kevés szántója is vizenyős. A lakosság az erdők kiirtásával jelentős mértékben megnagyobbította szántóit, egy telekhez az 1767. évi úrbérezés után 20 hold szántó tartozott.
A település urai a XIV. században a Dersfiek voltak, akik a pannonhalmi Apátsággal pereskedtek, s a faluhoz csere révén jutottak a pannonhalmi Apátságtól. A XVI. században Csoron András és leszármazói voltak a birtokosok, majd a falu és környéke 1600-tól folyamatosan az Esterházy család birtoka volt. A lakosság létalapját mindig a földművelés és a szőlőtermelés alkotta. Leginkább rozst termeltek. A szőlőhegy a falu határában "Istvándi hegy" néven vált ismertté ... Egyéb haszonbevételeik között mindig fontos volt az állattenyésztés, a halászat a Balatonban és a gesztenye termelése. Iparral a lakosok sokáig nem foglalkoztak. A település fejlődését kezdetben a török, sokáig később a földesúrhoz való viszony határozta meg. A török már 1545-ben elfoglalta a települést. 1553-tól a XVII. századig az egész szántói járás a töröknek hódolt és fizette az adót. A hosszabb lakott időszak után, a török uralom végén Lesenceistvánd elnéptelenedett. 1692-ben kezdték újratelepíteni magyar lakossággal. 1720 körüli években indult az a gazdasági fejlődés, amely a század végére erőteljes fellendülést eredményezett. 1711-ben még csak 9, 1745-ben 51, 1773-ban 73, 1805-ben 141 család élt a faluban. 1770-ben a község már tanítót fogadott. Nemesvita, később Lesencetomaj egyházi filiája volt. 1748-tól kezdődő anyakönyvek is itt találhatók. Régi kőegyházat ismereteink szerint először 1745-1746-ban restaurálták, bővítették. A Keszthely és Tapolca között fekvő Istvánd a XIX. század folyamán a duplájára növelte a népességét. Határa viszonylag nagy kiterjedésűvé vált. Földesurai között a dokumentumok az Esterházy, a Fényes, a Thiele, a Nedeczky famíliát említették, a XIX. század végén földbirtokosa gróf Esterházy Pál volt. Lesenceistvándon - Országos kéktúra útvonal, amely a Kő-orra hegyen és a falun keresztül vezet
?    Szent Jakab templom (műemléki vörös márvány keresztelőkút és a szintén műemléki védett fasípos orgona)
?    Az első- és második világháborúban elhunyt hősök emlékművei
?    Mária hegyi kápolna
?    Szentháromság szobor
?    Épülőben lévő milleneumi park
?    A temetőkerti műemlék sírkeresztek